Mindig is kikapcsolt a kreatív „munka”, amit nem is éreztem igazán munkának inkább kellemes szórakozásnak. Több téren is próbálgattam és jelenleg is próbálgatom magam, a képzelőerőm és a kézügyességem. Legyen szó festésről, felújításról, logó készítésről vagy bármilyen alkotó folyamatról.

Az első pipával kapcsolatos emlékem gyerekkoromban szereztem egy esküvő alkalmával, mikor egyszer csak egy kellemes édes illat csapta meg az orromat. Persze, hogy a gyermeki kalandvágy egyből a forrás keresésére sarkallt. Kis idő múlva rá is találtam egy körben álló idősebb társaságra, amint pöfékeltek, beszélgettek és egyszerűen csak élvezték a pillanatot és egymás társaságát. Hadd ne részletezzem tovább mennyire megfogott. Persze még fiatal voltam hozzá.

Körülbelül 20 éves koromban egy családi nyaraláson jött elő a téma újfent és édesapám nem volt rest elvinni engem a megfelelő helyre, ahol kiválaszthattam első fapipám és egy kezdő Tilbury dohányt hozzá. Persze nem indult zökkenőmentesen a viszony, de ez csak a tapasztalatlanságnak róható fel. Ahogy egyre többet tanultam a pipázásról, egyre jobban magával ragadott a világa.

Eljutottam arra a pontra, hogy elkezdtem hobbiként gyűjteni és felújítani magamnak pipákat. Amikor ez már nem jelentett elég kihívást, úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a készítésükkel. 2020-ban vettem egy előre fúrt briar kockát és nekiálltam. Egy teljesen új világ tárult elém. Azóta persze elejétől a végéig  magam alakítom a végső formájára a megálmodott pipát a nyers gyökér kockából.

Próbálok új formákat kitalálni, de persze épp úgy lenyűgöznek a hagyományos kiforrott formák. Folyamatosan próbálom frissíteni a tudásom és csiszolni a technikám, hogy minél jobb és szebb pipákat tudjak készíteni.

Rendkívül hálás vagyok azoknak, akik egyengették utamat és segítőkészségükkel, bátorításukkal vagy épp szakmai tanácsaikkal segítették a fejlődésem.

Továbbra is kihívást és kikapcsolódást rejt számomra ez a szakma és szeretném ha ez így is maradna mindig.